Székely Csaba: Bányavirág

Hősei ismerőseink, helyzeteit szinte magunk is megéltük. Viszonzatlan szerelem, önpusztítás látható a színpadon és közben a nézők önfeledten nevetnek.
Az isten háta mögötti kis faluban két dolog van: bezárt bánya és házipálinka. Ez utóbbiból mondjuk sok. Ezen kívül csak beteg apa, az orvos, a kihűlt házasság és az almakompót forgatja a hétköznapokat, mint benzin a rozsdás láncfűrészt. Az élet színes, a feketéből feketébe hajlik, a pálinka gőze pedig visszajön, rágja a nyelőcsövet belülről, szépen, akkurátusan - de az is lehet, hogy csak a nevetés az már, a rekeszizomig ható gyümölcspárlat, ami, mondjuk ki, álmodozóvá tesz. Meg határozottá. Talán.

Székely Csaba fiatal erdélyi író darabja üstökösként robbant be a színházi köztudatba. Számos díj bizoníyítja hogyan lehet kacagtatóan írni nehéz emberi sorsokról.

Az előadást elsőként a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásrhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közösen mutatta be, és a 2012. POSZT-on elnyerte a legjobb előadásnak járó díjat.

A Gózon színpadán a Pince Színház vendégjátéka látható, mely szintén nagy sikert aratott mind a szakma mind a közönség körében:
Színikritikusok-díja (2012): A legjobb új Magyar drama
Pantalone-díj (2012): A legjobb kamaraszínházi előadás
Arlecchino-díj (2012): A legjobb férfi alakítás – Kaszás Gergő

Az apa: a szomszéd szobában fekszik betegen, nem látjuk soha